Mi az Igazság?...(Pontius Pilatus)

Az igazság alapproblémája

Az igazság egy kijelentésnek, vagy állításnak a saját tárgyához való viszonyát jelenti. Az igazság minden nehézsége ebből a viszonyból származik. Az igazság természetének kutatása a vallás, filozófia, matematika, jogászat és tudomány területein egyaránt központi helyet foglal el. Eltérő igényeiknek megfelelően ezek mindegyike más- és másféle módszereket használ az igazság kiderítésére.

Az igazságot nehéz megismerni, mert a világ összetett, s minél messzebbre megy az ember a megismerés útjain akár a fizikában, a gazdaságtanban, a logikában, a vallásban, stb., számára az igazság annál furcsábbá válik. Lavoisier (Antoine Laurent, 1743-94), a híres francia tudós Tao Le Ching alapján ezt valahogy úgy fogalmazta meg hogy “…minél többet tanul az ember, annál kevesebbet tud…”. Ez a látszólagos ellentmondás nyilvánvalóan nem a tanulást ellenezte, hanem arra mutat, hogy a megismerés a világ látszólag végtelen komplexitásával hadakozik.

Arthur Schopenhauer 1818-ban a filozófia feladatáról azt mondta hogy “…A feladat nem annyira az, hogy korábban senki által nem látott dolgokat lássunk meg, mint inkább az, hogy korábban senki által nem gondolt gondolatokat gondoljunk azokról a dolgokról, amiket mindenki lát…De az élet rövid, az igazság messzire hat és sokáig él: mondjuk tehát az igazságot.” Sajnos ezt könnyebb mondani, mint csinálni. A nehézség többrétű: egyrészt értenünk kell az állítás tárgyát, a valóságot, másrészt pedig meg kell vizsgálnunk az állításnak és tárgyának viszonyát. Az előző feladat az ismeretelmélet (episztemológia) területéhez tartozik, a második a logikához. Az igazság alapproblémája ennek alapján tehát kettős. Egyrészt fogalmat kell alkotnunk a viszonyítási alap által okozott nehézséget illetően, másrészt pedig egy életképes elméletet kell alkotnunk arról, hogy amiben áll az igazság maga, vagy más szóval: “Mi az igazság természete?”.

Az igazság egyik (később említett) elmélete szerint egy adott esemény tapasztalásának két vagy több egyén egyetértése tényleges valóságnak tekinthető. Ez a néhány egyén, vagy egy nagyobb közösség által elfogadott értelem az adott csoport számára igazsággá válhat. Ez azt jelenti, hogy különböző csoportok igazsághalmazai eltérőek lehetnek és ennek következtében közösségek és társadalmak meglehetősen különböző elképzelései alakulhatnak ki a külvilág valóságáról és igazságáról. A népek vallásai és hitei jó példák a valóság ezen szintjére. Henry David Thoreau (1817-1862) ezzel kapcsolatban jegyezte meg hogy „Az igazság elmondásához két személy kell – az egyik mondja, a másik hallgatja”.

Más nézetek szerint az igazság a legfelsőbb végső valóság, melynek a szubjektív felismeréstől független alapvető lét-jelentése és lét-értéke van. Az igazságot nem lehet következetes érveléssel megkülönböztetni, hanem csupán ismeretszerzéssel, gondolkodással és elfogadással lehet azt megérteni.

Brussels v Budapest

IS BRUSSELS bullying Budapest? Andrea Hossó certainly thinks so. Last week Ms Hossó, a Hungarian-born economist who now works in London's financial district, wrote a blistering attack on the "bullies of Brussels" for the Daily Mail, a British Eurosceptic daily.

Insults are being heaped on the country from all quarters, she argues: the European Parliament, the Venice Commission of the Council of Europe, American professors, even Dutch radio hosts. Hungary, Ms Hossó says, is facing "colonisation" in preparation for "a political environment favouring the abolition of nation states."

As such quotes suggest, this is a one-sided article, as the all the best polemics are. Take Ms Hossó's attack on foreign companies operating in Hungary. It is certainly true that the "multis", the derogatory term many Hungarians favour for large international corporations, have turned a tidy profit in Hungary over the past two decades.

But without the massive influx of foreign capital in the early 1990s the Hungarian economy would be in a far more parlous state than it is. The multis brought jobs, training, knowledge, expertise and finance to revitalise the country. And, unlike many Hungarian companies, they employ their workers on the books and pay their taxes.

Ms Hossó's article will doubtless have been applauded by Viktor Orbán, Hungary's prime minister, who has found himself increasingly at odds with Brussels since his Fidesz party took power two years ago. In a public speech on March 15th, a national holiday, Mr Orbáncompared EU bureaucrats to Soviet apparatchiks and decried what he called “unsolicited assistance, even if it comes wearing a finely tailored suit and not in a uniform with shoulder patches”.

Mr Orbán's language was unfair: Hungary, after all, held a referendum on its European Union membership. But Hungarian concerns about national sovereignty are increasingly finding echoes across Europe as more and more citizens start to question how unelected European bodies, such as the European Commission, have become so powerful.

As Charlemagne notes in this week's print column, “the debt crisis has brought the [European] commission unprecedented powers to intrude into national economic policies. And this raises profound concerns about its legitimacy”.

Hungary is seeking a €20 billion stand-by credit line from the IMF. But the fund has said no monies will be forthcoming without the commission's approval. And that means three infringement proceedings against Hungary must be dealt with.

One of these, on a law governing the central bank, looks to have been resolved. But there remain differences over the office of data commissioner and the compulsory retirement of judges at 62.

The European Commission's demands are only the start. The Venice Commission, which advises the Council of Europe on constitutional matters, is also weighing in. The body, which was invited by Hungary to probe its new constitution, has demanded changes over judicial reform, media oversight and state recognition of churches. Its findings will feed into the EU's assessment.

Certainly there are real grounds for concern over some aspects of Hungarian democracy. Eastern Approaches has chronicled in considerable detail the government's takeover of formerly independent institutions. Only today the government nominated János Áder as president; Mr Áder, a Fidesz loyalist, may prove just as pliable as Pál Schmitt, his predecessor, who recently resigned after a plagiarism scandal.

But how many more transnational organisations would like to tell Hungary what to do?

During a recent interview with Thorborn Jagland, secretary-general of the Council of Europe, I asked him why Hungary was getting so much global attention. His answer was simply that there were rules, and that Hungary was breaking them.

Watching Mr Jagland, flanked by his battalion of advisers and press officers, each primly holding a thick dossier, it was hard not to feel that Hungary was part of a giant sausage-making machine from which there is no escape.

Some nasty regimes, however, appear to have less trouble. Consider Azerbaijan, another member of the Council of Europe. Here, journalists are frequently harassed, beaten up and blackmailed. Two have been murdered in recent years.

Azerbaijan is about to host the Eurovision song contest, at considerable human cost. Numerous homes in the capital, Baku, have been bulldozed to make way for the new arena. Mr Jagland has expressed his “concern”, but opposes a Eurovision boycott demanded by human-rights organisations. Sometimes it is not difficult to see why some Hungarians feel they are being unfairly singled out.

Sarkosan fogalmazva

Hazánk leánya, Hossó Andrea Londonban élő közgazdász ismét példát mutatott azoknak a „külföldre szakadt” honfitársainknak, akiknek balliberális csoportja mindent elkövetett és megtesz ma is, hogy hazugságokkal etesse a nyugati sajtót.
A nagy példányszámú és népszerű Daily Mailben lerántotta a leplet az Európai Unió imperializmusáról, és arról a mocskos játékról, amelynek során mindent bírálnak, amit az Orbán-kormány tesz, még a forintot is bedöntenék, hogy nyomást gyakoroljanak Magyarországra az „európai értékek” megvédésének ürügyén. A cikk nemcsak a kettős mércét illusztrálja számos példával, de kitér arra is, hogy hazánk szinte teljesen külföldi vállalkozások kezében van, amelyek minden hasznot kivisznek az országból – mindez világosan azt a célt szolgálja, hogy egy védtelen ország megbüntetésével elriasszák a többi tagállamot a nemzetállami szuverenitás követelésétől. Persze az angolok is ébredeznek, ugyancsak a Daily Mail nagy cikkben elemzi (Az Egyesült Királyság eladó) a tényt, hogy a brit vállalatoknak több mint a felét külföldi cégek vették meg. Döbbenetes a leltár, mert szinte mindennek, aminek (még) angol neve van, spanyol, olasz, német, kanadai, arab tulajdonosa van, sőt éppen a múlt héten derült ki, hogy az új generációs atomerőművek egy részét is az az orosz cég fogja üzemeltetni, amely a csernobili katasztrófáért is felelős volt. És még a híres londoni buszok is egy spanyol vállalat birtokában vannak. A brit szabadalmak 39 százaléka is idegen kézbe került, míg az uniós átlag mindössze 13,7 százalék. S kulcsvállalatok kerültek francia, kínai, holland és amerikai fennhatóság alá, és a központok (leépítések után) ki is kerültek Angliából. Ha mindez nem lenne elég, egy amerikai lapban tudósítást olvashatunk a Nagy-Britanniát dúló fémtolvajokról, akik (akárcsak nálunk) semmit sem kímélnek, lopnak kábelt, vasúti sínt, templomtetőt, szobrokat, a kárt évente 1,2 milliárd dollárra becsülik. A tolvajok még a sírokat is kiássák, kifosztják, mert régen a koporsókat ólommal bélelték. Tavaly tíz fémtolvaj vesztette életét „munka” közben, s a cikk szerzője szerint a nagyközönség nem nagyon sajnálta őket. A jelenlegi globális rémuralom hamarosan összeomlik, a szabad rablásnak vége lesz, akár a gazemberek és rossz áruk szabad áramlásának.

Szentmihályi Szabó Péter

Teljes önfeladás felé halad Magyarország?... Avagy az EU-USA rövidesen ratifikálódó szabadkeresdelmi egyezménye, amely EU tagállamként reánk nézve is kötelezö érvényü lesz!

A Szent-Jobb NKDSZ már régen azon a véleményen van, hogy Magyarországnak a táncot Nyugat és Kelet között egyszer majd be kell fejezni és nyugati felszóllításra majd színt kell vallani! Ha a"Vén Európa a büszke hölgy" továbbra is a kis kutya szerepét vállalva alárendeli Európa népeit az USA hatalmi törekvéseinek, hát mit lehet tenni?... Mert kik döntenek önkényesen, különböző multik lobbi tevékenységei alapján minden európai uniós állampolgár feje fölött? Azt gondolnánk, hogy a tagállamok állampolgárai által megválasztott európai parlamenti képviselők? Az általunk megválasztott képviselők nincsenek európai döntéshozó helyzetben, hiszen törvényeket nem terjeszthetnek elő illetve nem fogadhatnak el. Az európai parlament egy gittegylet! Az európai unió minden tagállamára nézve kötelező érvényű törvényeket az európai bizottság hozza! Az európai bizottság viszont egy nem demokratikusan választott döntéshozó szerv. A legnagyobb baj tehát az, hogy egy olyan szűk, illegitim bizottság kormányozhat az európai nemzetek fölött, amelynek az általa hozott rendelkezései fölülírják az egyes tagállamok szabályozásait, rendelkezéseit, törvényeit sőt alkotmányát! Egy nagyon szűk csoport érdekei mentén politizálva belesodorják az európai nemzeteket olyan megállapodásokba, amely felszámolná a még maradék önrendelkezésünket is a multiglobalizáció oltárán. Ugyanazon szűk csoport által totálisan uralt médián keresztül pedig az emberekkel elhitetik, hogy sosem látott szabadság és demokrácia van! Vagyis, visszatérve Magyarország érdekeire, az EU népei talán fölébrednek és belátják hogy az EU ebből a válságból csak az Eurázsiai Unió-hoz való csatlakozással fog tudni kilábalni! Hiszen akkor olcsó gázzal és kőolajjal energia biztonságban is lenne, valamint ott lenne a hatalmas keleti piac! A velük való közösség nem lenne egyoldalú, hiszen Putyin már többször kijelentette hogy inkább föderációban gondolkodik, ahol nem szól bele senki egymás belpolitikájába, megmaradnak a nemzeti határok és egymás kultúrájának megismerése, egy szorosabb szövetség a cél!.. Ha ezt a világtörténelem talán legfontosabb lépését az EU nem lépi meg, akkor nekünk lesz muszály! És ha erre a muszály szóra valaki még mindíg csóválja a fejét, az még mindíg nem ért semmit!... AZ EU-USA SZABADKERESKEDELMI EGYEZMÉNY A SZABAD ÚT AZ USA ÉS A GLOBÁLIS ELIT VILÁGURALMÁHOZ!!! kapcsolódó video Szaniszló Ferenc és Dr. Hossó Andrea: Teljes önfeladás felé halad Magyarország (a legalsó video)

Ez rángatná ki Európát a válságból?

Csicsai Máté | 2014. április 8., kedd

Az Európai Unió és az Egyesült Államok között tavaly nyár óta folynak a tárgyalások a világ legjelentősebb kereskedelmi egyezményének, a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (TTIP) a megkötéséről. Bár egy széleskörű megállapodás az egész világgazdaságon nagyot lendíthetne, rengeteg a kényes kérdés, amin elbukhat az ambiciózus terv, ráadásul a lehallgatási botrányból fakadó bizalmatlanság sem javította az esélyeket

Barack Obama és José Manuel Barroso a tavaly júliusi G8 találkozón jelentette be a tárgyalások megkezdését, ami a tervek szerint az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) megelőzve a világ legjelentősebb kereskedelmi megállapodásának aláírásához vezetne. Az Egyesült Államok és az EU között bonyolódik a világ kereskedelmének egyharmada, miközben ez a két gazdasági blokk együttesen a világgazdasági termelés felét állítja elő. Egy kellően széleskörű egyezmény a közgazdászok szerint unió-szerte közel évi egy százalékponttal járulna hozzá a gazdasági növekedéshez, miközben optimista becslések szerint az EU Egyesült Államokba irányuló exportja akár 28 százalékkal is bővülhet. A válsággal küzdő Európa számára különösen jól jönne a nyitás, hiszen a rendkívül alacsony hazai keresletet valamelyest pótolhatná a megugró export.

Kattintson a képre, és nézzen szét az Európai Unió "fővárosában", Brüsszelben!

Persze mindehhez az EU piacait is egyenlőbb feltételek mellett kellene megnyitni az amerikai vállalatok előtt, ezt pedig a válságot sok helyen protekcionizmussal kezelő kormányok nehezen nyelik le. Természetesen az egyik fő vitapont a mezőgazdaság kérdése. A mind nemzeti, mind EU-s szinten erősen támogatott mezőgazdasági termelés számára szinte lehetetlen kihívásokat állítana a génkezelt növények és hormonkezelt húsok tömeges behozatala, így az ilyen típusú élelmiszereket az EU kizárná az alakuló egyezmény hatálya alól. Az Egyesült Államok ugyanakkor nem hajlandó elismerni, hogy az általa alkalmazott egészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírások kevésbé volnának szigorúak, mint az európai szabályozás.

Ezen felül az európai filmipar francia vezetéssel azért lobbizik, hogy a kulturális sokszínűség és az európai kultúra védelmének jegyében a terület szintén essen különleges elbírálás alá. Természetesen Hollywoodban kevésbé örülnek ennek a törekvésnek, hiszen ezzel egy újabb jelentős amerikai exportcikk kerülne ki a megállapodás hatálya alól.

A liberalizációval a közbeszerzéseket is kötelező volna megnyitni az amerikai jelentkezők előtt, pedig az ilyen eljárások keretében a külföldi versenyzőket sem mindig kezelik egyenlőként, hogy a hazai cégeknél sok esetben méretükből fakadóan is lényegesen versenyképesebb tengerentúli vállalatokról ne is beszéljünk.

A tárgyalások másik kulcskérdése jelenleg a fogyasztóvédelem területe. Egy ilyen szintű megállapodáshoz elengedhetetlen a szabályozás, elsősorban a vitarendezés és a szellemi tulajdonjogok területén való bizonyos fokú összehangolása. A márciusban Brüsszelbe látogató Obama határozottan kijelentette, hogy a fogyasztóvédelmet aláásó egyezményt nem ír alá, ám véleménye szerint az amerikai szabályozás kellően szigorú és hatékony. Európában leginkább attól tartanak, hogy az EU engedni fog az Egyesült Államoknak ezen a téren, a két fél közötti alacsonyabb védelmet biztosító megállapodás ráadásul gyakorlatilag értelmetlenné tenné a WTO vonatkozó tárgyalásait.

Barroso, Obama és Van Rompuy - nem mindig teljes az összhang.

Az Európából érkező másik fontos kritika a tárgyalások kérdéses demokratikussága és nyilvánossága. Az egyezmény alapjaiban érintené a két gazdaság szinte minden szegmensét, ám szemben a Bizottság demokratikus felhatalmazásával (az Európai Parlament felügyelete mellett, a tagállamok állam-és kormányfőiből álló Európai Tanács megbízásával egyeztetnek) az amerikai oldal demokratikus ellenőrzés nélkül ült asztalhoz, ami sokak szerint kérdésessé teszi a folyamat átláthatóságát. Különösen fontos kérdés ez annak fényében, hogy az egyes iparágak, szakszervezetek és civil szervezetek értelemszerűen mind a tárgyalások befolyásolására törekszenek.

A két fél között a vámok így is viszonylag alacsony, átlagosan négy százalékos szinten állnak, az igazi kihívás nem is ezeknek a további csökkentése, sokkal inkább a nem vám-jellegű korlátozások leépítése lesz (mint például a kvótákhoz hasonló protekcionista eszközök, vagy az adminisztratív többletterhek). A lényeg így elsősorban az adminisztratív könnyítés és a szabályozás összehangolása volna, ám, mint látjuk, éppen ez a legvitatottabb terület. Az Európába érkező autók esetében például a vám mindössze nyolc százalék, a nem vám-jellegű terhek viszont további 25 százalékkal drágítják meg a behozatalt. Ezek jelentős csökkentése nagyban felpörgetné a kereskedelmet, ami a világ többi részének gazdaságára is élénkítő hatással lehetne.

A fenti kényes kérdések várnak tehát megoldásra. A tárgyalások végét hivatalosan az év végére várják a felek, de jóval valószínűbb, hogy leghamarabb 2015-ben lehet bármi is az egyezségből. Az bizonyos, hogy csak egy átfogó egyezménynek volna valós gazdasági hatása, de nem lesz egyszerű megtalálni azt a kompromisszumot, ami még nem ássa alá az európai cégek versenyképességét